Ha tengerpart, akkor a barnulás mellett az egyik legjobb (családi) szórakozás és móka a snorizás, azaz a maszkkal, pipával (esetlegesen uszonnyal) lebegés a vízen. Nem kell ahhoz képzett búvár a családban (bár nálunk van az is), hogy a gyerekek is könnyűbúvárkodjanak. Elég a vízicsibelét és a természetes gyermeki kíváncsiság. No, ez is adott nálunk.
Van még valamennyi úszás-tudás, gyermekmaszk és pipa (kaptuk, vettük, találtuk, lett). Fürdőruhát, cuccokat fel és irány a víz alatti világ.
Minden nyáron négy gyerekkel nyaralunk. Bár a keresztgyerekek lassan „kinőnek” bennünket (jaj, de fognak hiányozni!), de a közös sátrazás a legvagányabb nagyival a világon (reméljük még sokáig jössz velünk, „Mammer”) az év egyik legjobb családi programja. Fiús autó, lányos autó és számtalan kaland.
De térjünk vissza a snorihoz. Bemelegítésnek, felkészüléshez műanyag vödör és pohár a kezekbe, és lepkefogó háló. Indulhat a „vadászat”. Célpontok: tengerisün, uborka és tengeri csillag.
Ha már ez mind kifogásra, megtekintésre, megmutatásra („oh, ez nem szúr”, „oh, ez milyen puha”) került – és visszadobásra is, nem ölünk meg állatot –, akkor nézzük meg, mi van még ott lent, de most már közelebbről.
Kezdetben bátortalanul, kézen fogva. Apával, aztán együtt, külön, mindenféle felállásban. Délelőtt, délben, este. Pirospaprikára sült háttal, fájó vállal akár (ajajaj, megint elfelejtettem bekenni őket).
Majd unokatestvérrel, parti „mammeros” felügyelettel a közelben. Elfáradnak, kijönnek, pihennek, isznak, esznek, visszamennek, visszamegyünk.
És jön a végtelen sok megválaszolandó kérdés, tapasztalás és öröm: „Ott egy polip! Micsoda kagylók! Olyanok, mint a sírkövek! Mennyi tengeri sün! Tele van az egész kő velük! Milyen nagyok ezek már! Oh, Istenem, egy tengeri uborka! Milyen nagy ez is! Mekkora halraj! Wow, egy színes hal. Az milyen hal, Apa? Most milyen mély alattunk a víz? Csikóhalat látni fogunk? Azmiazasárga? Szivacs? Ott is van egy. Az narancssárga. Mekkora rák! És pakolgatja a köveket! Ott egy pici. Itt minden csigaházban van egy rák?!”
Idén a snorizás mellé felzárkózott a rovartan, kabócavizsgálati képzéssel bővítettünk ki a nyaralást. Nagyjából minden fán (ajajaj, lassan értünk oda mindenhova, szerencsére) találtunk levedlett bőrt (van már ilyen gyűjteményünk is) és muzsikáló rovart is. Már várom, mi lesz jövőre…
Zárszóként egy reményteli mondás jut eszembe: „Szerettesd meg a gyerekeddel a búvárkodást, és soha nem lesz pénze drogokra!”
