Az élet nagy változásait szeretem dátumhoz kötetni. Így az a nap elkülönült a többi naptól, s ünnepnappá válik. Ti mit szoktatok válaszolni, mikor megkérdezik „mióta futsz?”
Nekem két fontos dátumom van.
– Az egyik mikor megfogalmazódott a futás szándéka, és lekocogtam szenvedő 3 km-t a férjemmel, 16 évvel ezelőtt.
– A másik válasz a „mióta vagy ultrafutó?” kérdésnek is helyt ad:
10 éves évfordulója van annak, mikor ráébredtem, átéltem, és eldöntöttem:
FUTÓ VAGYOK.
A tűzkeresztségen a most befejeződött Balaton Szupermaratonon estem át.
A BSZM-ről:
Ez egy 196 kilométer hosszú, 4 napos futóverseny a Balaton körül.
A napi távok: 46,8 km + 52, 9 km + 43, 1 km + 51,7 km
Számomra ez a verseny a híd a hosszútávfutás és az ultrafutás között, illetve saját „lelkes, amatőr, ultrás” nézőpontomból: a futás és az ultrafutás között.
Az évek folyamán nálam a „tökéletes edzőverseny cím” is a BSZM-é.
Ultrafutó szezon előtt egy kiváló sorozatterhelést biztosít. Amolyan „botcsinálta” edzőtábor.
Az időpont az időjárás szempontjából is szuper. Igaz, futottam itt már hóesésben i, de jellemzően a nyári színem itt szoktam megalapozni – vagy ronggyá égni.
Első ultrám – személyes:
Hűvös márciusi reggelen dideregve melegítek a Balcsi parton.
Piros „tanonc” feliratú, piros rajtszámomat (4 napos, egyéni versenyzőként piros, csapatoké fekete) – takarni igyekszem a nagy, rutinos futók előtt.
Azért voltam akkor ott, amiért most itt: lelkesedés és nyitottság. Amikor befelé és felfelé tekintesz.
Ránézek az évtizedes tapasztalattal, edzői tanulmányokkal és fogom a fejem, hogy első nap megfutottam életem legjobb maratonját, második nap életem leghosszabb távját, harmadik nap megkaptam életem meghatározó bókját frissítés közben: „Köpd rám légyszi, hogy jobb futó legyek!”, negyedik nap pedig meghaltam.
A versenyt mind a 4 nap rajt cél győzelemmel nyertem, illetve a 4. napon Judittal a 2. helyezettel együtt futottuk az utolsó kilométereket. Nem versengésből – a verseny addigra már egyébként is eldőlt – hanem sporttársakként, sportemberekként.
Hosszú idő volt, mire feldolgoztam, hogy MEGCSINÁLTAM és hogy győztem. Mindez előkészítette, hogy a közeljövőben is szeretnék ultraversenyen indulni.
Az ultrafutást sokan a tapasztaltak közül, nem a kilométerek számához, hanem a lélekállapothoz és a belső utazás élményéhez kötik. Én itt éltem át először, milyen, mikor egyszerre érzed magad annak a pornak, amiből teremtettél, annak az istenképű lénynek, akivé teremtettél – „Ez őrült sár, ez istenarcú lény!” Rövid távon a célok és az eredmények motiváltak. De az érzés, ami idővel megváltoztatta a személyiségem és az életem, itt tapasztal meg, és valójában ez az, amiért tudatosan, hosszú idő után is fenntartom futást.
Kölcsönhatásban:
Nem kérdés, hogy ma edzőként is és versenyzőként is máshogy csinálnám. Valami viszont örök tanulság akkori önmagamtól, amire mindig emlékezni szeretnék. Az, hogy hit és a lelkesedés visz hit a bibliai értelemben „a remélt dolgok valósága és a nem látottakról való meggyőződés”. Sokkal többre lettem elhívva és tettettem képessé mint amit az eddigi tapasztalataim szerint gondolok magamról. Embernek lenni a világ legnagyobb lehetősége! Ennek a misztériumába enged betekintést számomra az ultrafutás.
Tudjátok, mekkora hatással van az életetek és a bizonyságtételetek a környezetre? ÓÓÓÓriási! Bizonyosságot nyernek emberek, hogy amit elértél, az lehetséges, és minél többen elérik, annál valószínűbb, hogy nekik is sikerülhet.
Az egyetlen „szál”, ami a valósághoz kötötte akkor a vágyam, hogy 4 nap alatt körbefussam a Balcsit, az Gál Andi beszámolója volt az 1. BSZM-ről. Úgy éreztem, hasonló hozzám: nem sportoló, dolgozik, nő, szeret futni és megcsinálta.
Nem új dolog, hogy az ember képes hallatlanul hosszú, vagy sorozatosan hosszú távok teljesítésére. Ami „új”, hogy ezt egyre többen csinálják, amiért felmerül a kérdés:
Lehet, hogy én is képes vagyok rá?
Erre az a válaszom, hogy az ultrafutót addig nevezik UFÓ (UltraFutÓ)-nak, míg nincs egy saját tapasztalat:
Én is meg tudom csinálni!
Igen, Te is meg tudod csinálni!
Ebben 2 dolog fantasztikus. Az egyik, hogy „tényleg meg tudod csinálni”, a másik, hogy mire eljutsz odáig a személyiséged is egy óriási változáson megy keresztül.
Akkor és most:
10 évvel ezelőtt 101 futó ért célba. 2009-ben 10 ultrafutó verseny volt egész évben – tereppel együtt. Arányaiban így „sokan” voltak egy-egy versenyen, mivel kevés ultra volt.
Akkor 15 nő ért célba, s abból 10 volt magyar.
Idén 370-en álltak rajthoz. 84 nő indul egyéniben, köztük 70 magyar.
A BSZM népszerűsége a futás és az ultrafutással együtt nőtt. A futónaptárba mindeddig 47 hazai ultrafutó verseny van beregisztrálva.
Fantasztikus, élmény látni, ahogy futólábak tapossák az utat az ultrafutásban, ahol összeér a szabadidősport és a versenysport.
Vajon számít, hogy az idő? És ha úgy kérdezem, hogy számít mennyi idő alatt, mit, milyen áron, érünk el?
Persze, hogy számít. Ami mérhető, abból tudunk visszajelzést kapni, hogy jó e az irány, amerre haladunk.
A lényeg mégis az irány és a folyamatosság. Ha nem akarunk szűk határt szabni az időnek, a lehetőségeink sem fognak nekünk!
Mert mindig fontosabb a jelen, mint a jövő, a következetesség, mint a bizonyítási vágy,
a kitartás, mint a lobbanékonyág,
a fokozatosság, mint a tökéletesség,
a motiváció, mint az erő,
a hit, mint a statisztika,
és a megelégedés, mint a siker.
Ez az én receptem – ugyanakkor mindenki a saját tapasztalatával teheti magáért a legtöbbet.
