Pékó László élete sokat változott, amióta a Nagy Életmódválasztó program tagja. Nem csak az életmódváltásban teljesedik ki, az élethivatását tekintve is új távlatok nyíltak előtte. Hamarosan erről is mesél, most viszont az „úton levés” boldogságáról, elégedettségéről mesél.
“Sziasztok Életmódváltók!
Nem mindig nyilvánvaló számunkra, hogy a sült galamb csak úgy, nem repül be az ablakon. Már csak azért sem képes a szerencsétlen erre a mutatványra, mert mindig zárva van az ablak. Egyesek még spalettát is tesznek elé, vagyis az esélyét sem adják meg, hogy álmaik megvalósuljanak. Mert azért tenni kell.
Sokat.
Felszínesen közelítve a siker, vagy a sikeres emberek felé, bizony a legtöbbször nem az jut a kívülállók eszébe, hogy mennyit dolgozott érte. Könnyebb irigykedve, gyanúsításokkal élve jól megmondani, hogy néhányaknak miért van több, miért megy jobban a szekér. A magyar nyelv kifogyhatatlan a jelzős szóösszetételekben, ha valakit szidni, becsmérelni, rágalmazni kell. Ez az egyszerűbb útja az önigazolásnak. Sokkal megnyugtatóbb azt hinni, hogy egy nagyobb vagyon, sikeresebb egzisztencia a tolvajlásnak, a gazságnak a gyümölcse, mint saját lustaságunkat, butaságunkat számba venni, amikor az elpuskázott lehetőségek marcangoló rémképe kísért puha kanapénk ölében. Így elkerülhető az önvizsgálat, ahol valós képek kapnánk gyengeségeinkről, rögzült, rossz sémáinkról, kész válaszainkról a világ dolgaira.
Aki mégis vágyik a sült galamb húsára, az tehet is érte. Értékelheti a jelenlegi helyzetét, kisebb részcéloknak alárendelve magát elérhet egy távlati, nagyobb célt, ami először szinte csak az álom kategóriájának tűnhet. A 100 méteres síkfutás olimpiai bajnoka nem úgy győzedelmeskedik, hogy kedden este eldönti, hogy mit akar, szerdán délelőtt meg már pózol is a dobogó csúcsán.
Célkitűzés, időbeosztás, rengeteg munka, és a támogató társak megkeresése. Ez lehet egy recept a vágyak megvalósulásához. Nem lehet megúszni a dolgot, hogy ne tegyük oda magunkat, az időnket, energiánkat, figyelmünket. De ezt nem is áldozathozatalként kell megélnünk, hanem az úton levés élményeként. Örömet okoz, feltölt, motivál, ha van olyan cél, amiért minden nap tehetünk valamit. Ahogyan az életmódváltás is egy hosszú távú elfoglaltság, ami folyamatosan pozitív energiákat mozgósít, sikerélményt nyújt, jóra ösztönöz, bevonzza a többi, hasonlóan gondolkodó, jó embert.
Én azóta érzem ezt, mióta a program résztvevője vagyok. Csinálom, amit kell, és sokszorosan kapom vissza, amit belefektettem. Örömben, egészségben, élvezetes elfoglaltságokban, új, értékes barátságok formájában.
A következő alkalommal beszámolok nektek arról, milyen képzési terület irányába vitt ez a program, amiben szakmailag kiteljesedhetek, és remélhetőleg sokaknak fogok tudni személyesen is segíteni a saját álmaik felé vezető úton.
Életmódváltásra fel!”
