Bejárta a világot a Run Away kampány

  •  
  •  
  •  
  •  

Előzmény – Szerdán, a támadást követő 3. napon engedtek haza a kórházból a férjem a gyerekekkel volt uszodában. Unokatesóm meglátogatott otthon. Szerettem volna egy pozitív kommunikációt, ő javasolta egy kampány gondolatát. Volt pár fotó a telefonomban magamról, de csúnya, pozitívum nélküli, negatív kisugárzással. Laci – unokaöcsém rácsörgött a családunk esküvői fotósára, és egy óra múlva találkoztunk vele a Margitszigeten… Kerültem a szemkontaktust. Inkább, a tükör, mint amit a tekintetekben látok. Nem megítélés, csak valami erős negatív, ami miattam éreznek abban a pillanatban, amikor meglátnak…

Pár nap múlva felvesszük a videót, kis tartalmak íródnak a képekhez – ami borzasztó nehéz, mert a családon belüli erőszaktól, a gyerek abúzusig, a nők által megkeserítet férfiakon keresztül a börtönmisszióig minden féle kavargott a fejünkben. Úgy éreztem, az egész világot meg kéne menteni, ha lehet itt és most…

A RUN AWAY kampányt 6 fotóval és 2 videóval indítottuk útjára. Nem terveztünk tovább. Azt gondoltuk, legyen a kampány akkora, amennyire fontos ez mások számára, és amennyire hozzáadják magukat az emberek. Nem tudtuk és nem is akartuk megmondani a megoldásokat, hiszen beláttuk, hogy mi csak egy nézőpontot, egy esetet ismertünk és minden ember, minden élethelyzet más. van ahol a prevenció, van ahol a futás, van ahol egy önvéádelmi fegyver vagy önvédelmi küzdősport gyakorlat segíthet, van ahol egyik sem. Számunkra a társadalmi figyelemfelkeltés volt a fontos, hogy elinduljon valami az emberekben, egy gondolat, ami talán tettekhez és valós eredményekhez vezet. legyen az egy gondoskodó pillantás vagy egy jogszabálymódosítás, egy közterületi kamera felszerelése vagy egy FB megosztás. Mind fontos, mind számít. Még a negatív kritika is fontos, egy rosszul megfogalmazott mondatom vagy egy ellentétes vélemény is a megoldásra. Ezzel ugyan úgy elértük a célunkat, gondolatokkal formáltuk a világot.

Számomra a legmeglepőbb a közvetlen környezetemben, hozzám közel álló nők saját történeteik megismerése: kollégák, anyukák a játszótérről, futótársak, és számos ismeretlen nő, akik bizalmát e plusz kapcsolódási pontnak köszönhetem. Több száz történet, ami szóban, írásban adtak át nekem néhány nap alatt.

Sokat változtatott a szemléletemen, ami velem történt, de még többet a világképemen, hogy rálátásom lett egy olyan problémakörre, ami eddig a látószögemen kívül esett. Minden igaz, amit a facebook profilon látok, de annyi más síkja van az életnek, amik mintha egy másik dimenzióban zajlanának… Egy olyan dimenzióba, ahol információ híján nem tudunk egymásról. Ezért elvész a közösség ereje, és a tapasztalatok és a segítség lehetősége.

Személyes tapasztalatok: A nyilvánosság nehéz ügy. Aki kiáll, az közszereplővé válik, annak minden jó és rossz oldalával együtt, vékony hártya körülötte, hogy ő „áldozat”.

Az ügy jelenleg

A rendőrség átadta az ügyet, ezért lehetőségem volt betekinteni az iratokba.

– Volt bennem részvét egy családfenntartó férfi iránt, akinél egy reggelire való pénz volt, meg néhány munkahelyi kacat. Semmi veszélyesnek látszó dolog. Esetleg egy kis spárga.

Rám írt egy szabadidejében bűnügyeket elemző férfi. Szép napot kívánt, majd leírta, hogy az általa elemzett 1500 bűntény tapasztalata alapján vélhetően végzett volna velem az elkövető, késszúrással vagy fojtással.

Tapasztalatom szerint is. 

– A vallomását tartalmazó papíron, több helyen kihagyott, üres részek. Kérdeztem, miért nem töltik ki az üres, fehér felületeket. Azt válaszolta a rendőr, hogy így jelzik, hogy minden ilyen alkalommal 10 perceket sír. 

 Tudjátok mit mondott Káin, miután meggyilkolta a testvérét Ábelt? 

„Nagyobb a BÜNTETÉSEM, mintsem elhordozhatnám.” (Mózes 1. könyve 4:13)

 – H. István írt nekem egy levelet. Erről az ügyvédje tájékoztatott e-mail formájában. Az iránt érdeklődött, fogadom e védence – nekem meg a támadóm – levelét. 

Mi lehet benne? amit még nem mondott el? Ő mondta, hogy meg fogja bánni. Azt is, hogy akkor majd az rossz lesz neki. 

Életátformáló lehet egy meg bánt bűn megbocsájtásának az érzése. 

Ha viszont valaki arra szocializálódott, hogy bántalmazás után csodálatosan tud bocsánatot kérni, s így ciklikusan tovább, vajon mindenki erősíti a patológiáját, aki megbocsát? 

Ezek nem az én kérdéseim. Az én válaszom – amiből tudni fogjátok a kérdést is : szeretnék megbocsájtani. Ez az érzés szükséges számomra a teljes értékű élethez. De a folyamat, amin végig megyek ennek érdekében, az számomra független Istvántól viselkedésétől szavaitól, mindenétől.

Levelét az ügy lezárása után fogadom.

Kampányhatás

A cél több színterű volt: személyes, lokális és globális.

  • Személyes célkitűzésem az volt, hogy ragaszkodom hozzá, hogy ha lehet, utólag adjuk értelmet egy egyébként értelmetlen dolognak. Ez sikerült!

Szinte kivétel nélkül minden hazai sajtóportál foglalkozott az üggyel. Internetes híroldalak, online és nyomtatott magazinok, napilapok, híradók, tv csatornák, rádió műsorok, reggeli és esti riportműsorok. Összegyűjteni se tudom, hány telefonos interjú és videófelvétel készült. Bár első körben maga a támadás brutalitása és meghökkentő részletessége érdekelte az újságírókat, néhány nap után sikerült a kampány pozitív üzenetét is átadni. Köszönettel tartozom a sok újságíró empatikus és tisztességes hozzáállásáért, a tiszteletleneknek meg elfogadom szakmai ártalomként szenzációhajhászásukat. Szellemileg nem volt egyszerű mindig tisztán, érthetően átadni a kampányüzenetet, miközben rengeteg érzés, gondolat kavargott a fejemben.

Korábban és jelenleg is blogot vezetek a Nagy Sportágválasztó Magazion oldalán, (sportagvalaszto.hu). Hálás vagyok a magazin vezetőinek és munkatársainak, hogy nem csak lehetőséget biztosítottak a kampány megjelenéséhez, de a tartalom előállításban, cikkek írásában, videófelvétel készítésben, online kampányban, grafikai tervezésben is segítettek, sokszor éjszakába nyúlóan, túlóráztak! Köszönöm nektek!

A nagy publicitás mellet szívemnek legkedvesebb eredménye az emberek saját aktivitásainak és kezdeményezésének volt. Ezt tartom a legfontosabb eredménynek, amikor a gondolatok már tettekké is alakultak. Nagyon sokan kezdeményeztek saját környezetükben szimpátia rendezvényeket, figyelemfelkeltő aktivitásokat, futásokat, edzéseket. Ezek közül néhányat megemlítek, ahol személyesen is el tudtam menni, de hálával és tisztelettel adózom mindenkinek, aki csak a runaway jegyében elment egy kört futni a saját lakóhelyén vagy megosztotta a kampányüzeneteinket!

„Fuss bátran!” nevű szolidaritás futást tartottak Pécsett. 2 gyerekünket magunk mögött hagyva kérdezte meg Lacim az autópályán:

  • Biztos normális, hogy 500 km-t autózunk 5 km futásért.

Bevallom, elbizonytalanított. Aztán megkezdődött az esemény, ami civilek, sportolók, helyi szakemberek, egyesületek és a hatóság összefogásával jött létre. Hihetetlen volt!

Köszönet a Futapécs Egyesületnek, a Női NEM – válasz az erőszakra csoportnak és gratuláció és büszkeség a „kezedben a biztonságod!” alkalmazás kifejlesztéséért – amit Pécsett már hatékonyan használnak.

Pécsett ez megtestesült!

Köszönöm a rengeteg személyes történetet, melyek lélekben hozzátok kötnek. Itt is szeretettel javaslom, hogy aki szívesen megosztja történetét névvel vagy név nélkül, számukra szeretettel ajánlom a péceli Ciklus Egyesületet. Ők az az egyesület, akik kezet nyújtottak felém, s a köszönet és az együttműködés jegyében én is számukra. A nők elleni erőszak megszűntetésének világnapján így adtam nekik magamból összetört és összeforrt darabot:

A beérkező levelek egy része még feldolgozás alatt, köszönjük mindazok türelmét, akikkel még nem léptünk kapcsolatba.

  • A lakókörnyezetünkben fórumot tartottunk. Kérésemre kaptunk segítséget a moderálásban. Az esemény sajnos annyira „hivatalos” lett, hogy a lakóközösség tagjainak egymással való kommunikációja nem tudott megvalósulni, ellenben kerületünk közbiztonsági statisztikájának egyik legbiztonságosabb területeként sajnálhattunk, hogy a velem történtek által is romlott ez az érték. Nehéz erről beszélni magánemberként és társadalmi szinten. Tanuljuk, és egyre jobbak leszünk benne…

Megfigyeltem, hogy sokszor azért adok tanácsot vagy teszek fel zárt kérdést, nehogy zavarba hozzak valakit. A coachingban tapasztaltam – bár a vizsgát a támadás miatt egy fél évvel elhalasztottam – az emberek szeretik, ha kérdést tesznek fel nekik. Úgy érzik, hogy fontos a véleményük, ettől magukat is értékesebbnek tartják. Szívesen engednek betekintést abba, hogy miket éltek át, ami hatással van a jelenlegi véleményformálásukra. Többek, jobbak lehetünk, ha megtanulunk kérdezni, vagy csak hallgatni , vagy legalább hagyjunk embereket beszélni.

  • Az unokatestvérem, Laci nagy, és csak nagy dogokban tud gondolkodni. Javasolta, hogy a kampány legyen nemzetközi. (Nem értettem, miért nem galaktikus…) Angol fordításban (hálás vagyok a profi fordítás elkészítésért) kiment pár nemzetközi sajtó orgánumnak és feltette a boredpandára. A RUN AWAY világkörüli útjára indult. Naponként újabb és újabb helyszínekről érkezik megosztás, reflektálás, együttérzés és további kérdések. Meglepett, hogy a világ különböző tájain, megjelent a kampány üzenetünk. Cipruson videót készítettek belőle, több cikk megjelent kínai oldalakon (nekem ez kínai volt), Amerikában, Portugáliában, Csehországban, Lengyelországban és hihetetlen távoli országokban is sajtóvisszhangot kapott. Megkerestek külföldi újságírók, riportot szerettek volna készíteni velem. Nagyon sok futással kapcsolatos nemzetközi oldalon megjelent a Run Away!. Több százezren megosztották a Fb-on, instagramon, twitteren, néhány külföldi magánszemély privát oldalán többszáz hozzászólásos beszélgetések alakultak. Túlzás nélkül a világ nagy részén sikerült gondolatot ébresztenünk.

Szolidaritás futást szerveztünk a „Nők elleni erőszak megszűntetése világnapján”. A futás szeretetnyelvén is szerettük volna kifejezni együttérzésünket, tiszteletünket és bátorításunkat erőszakot elszenvedett embertársaink felé. Az érdeklődés a szimpátia futások iránt, a RUN AWAY zászlaja alatt, tömeges volt!

A változások sosem nagyban kezdődnek – kivéve az atombomba. Az egyén szinterén egy reakció, egy viselkedés vagy szokás változás kezd el hatással lenni az egyénre és a külvilágra. Egységes fellépés esetén békés körülmények közt is változtathatunk a történelmen olyan irányba, ahol szívesebben élünk. Nincs befejezett folyamat, mert a világ folyamatosan változásban van. De minden , ami létrejön, egy eredmény, ami visszaigazol, megerősít, megelégít, és ösztönöz.

Epilógus

Köszönöm minden szeretettel kimondott és ki nem mondott gondolatotokat és érzéseteket.

Hozzájárultatok a gyógyulásomhoz, mikor összetörött állapotomban is úgy viselkedtetek velem, mint aki valójában vagyok. Ezt magammal viszem: egy ember személyisége és az állapota két különböző dolog, és én a személyiségéért fogok szeretni.

Érzéseimtől, gondolataimtól és tettimtől függetlenül nem vagyok szakember sem képzett segítő, s jogalkotó sem. Hív vissza a futás, a rekreáció, a fejlődés a feldolgozás szakember segítségével és egy el nem követett, mégis elszenvedett dopping ügy. Van dolgom a bántalmazás és az erőszak területén, jelen vagyok, rendezem ügyeim. Irántatok és világjobbító tetteitek iránt maradok nyitott szívvel.

A kampánynak nem tervezünk további eseményt, de mivel életem részévé vált ezért és cselekedeteitek által is tovább él.

Hiszem, hogy a történetem kapcsán volt olyan gondolatod, tetted vagy érzésed, amivel tettél a világ erőszakossága ellen. Szerintem különleges vagy és még nagyon sok van benned! 😉

Makai Viktória

További nemzetközi megjelenések: