•  
  •  

A Nagy Sportágválasztón ott volt Lőrincz Tamás felesége, Szabó Emese is a két gyermekükkel. A tokiói olimpián aranyérmet nyert birkózó azt nyilatkozta, a családja lebegett a szeme előtt az olimpia minden nehéz percében. Megkérdeztük Emesét, ő hogyan élte meg férje utolsó versenyét és az olimpiát megelőző, elképesztően nehéz felkészülést. A Nagy Sportágválasztón ott volt Lőrincz Tamás felesége, Szabó Emese is a két gyermekükkel. A tokiói olimpián aranyérmet nyert birkózó azt nyilatkozta, a családja lebegett a szeme előtt az olimpia minden nehéz percében. Megkérdeztük Emesét, ő hogyan élte meg férje utolsó versenyét és az olimpiát megelőző, elképesztően nehéz felkészülést.

Egyfelől nehéz volt, hiszen sok edzőtábor, sok edzés, két pici gyerek, plusz építkezés volt a program – kezdi Emese -, másfelől tudom, hogy minden anyának nehéz és azok a kihívások, amikkel mi szembenéztünk, olyan dolgok, amikben sok az öröm, szóval ezeken nem nevezném gondnak, csupán olyan időszaknak, amikor sok energiát kellett szánni a mindennapok menedzselésére.

Gyakran mondják azt, hogy ha több feladat van és nem csak egy, akkor az egyrészt nehézség, másrészt könnyebbség, hiszen megoszlik a fókusz.

– Tamásnál is így volt szerintem. Amióta a kislányunk, Dóri megszületett, aki négyéves, korengedményt kapott – mi így hívjuk -, olykor hazajöhetett edzőtáborokból, több időt tölthetett velünk. Aztán Marci is megszületett, így már két pici foglalta le a figyelmünket, ami érzésem szerint neki is jót tett. Egyszerűen nem volt lehetősége ráparázni az olimpiára, nem volt ideje túl sokat lamentálni, a birkózáson kívül is sűrű volt az élete és a dolgok valahogy kiegyenlítették egymást.

Mennyiben volt segítség az, hogy te is birkóztál? Megértőbb vagy, mint egy olyan feleség, aki nem tudja, mit követel meg az embertől ez a sportág?

– Inkább úgy fogalmaznék, hogy jobban ismerem a folyamatokat. Tudom, hogy mit jelent fogyasztani az adott súlycsoportba, tudom, hogy mit jelent egy versenyfelkészülés. Engem is lefárasztott a napi rutin a két kicsivel, de mivel tudtam, hogy miken megy keresztül, jobban oda tudtam figyelni rá.

Mit jelentett pluszban, hogy tudtátok, ez az utolsó versenye és mennyiben változtatta meg a feltételeket, hogy egy évet csúszott az olimpia?

– Annyiban feltétlenül, hogy már egyre nehezebben bírta fizikailag. Egy birkózónak mindig fáj valamije, de neki már két-három helyen is folyamatosan fájt, ahogy telt az idő, úgy fokozódtak ezek a fajta nehézségek. Ami az utolsó verseny tényét illeti, szerintem abban volt egy olyan háttérérzés, hogy ha már ennyi viszontagság után ott van, akkor nincs más lehetőség, mint nyerni.

Te hittél benne?

– Nagyon érdekes, amit kérdezel, mert többféle érzés motoszkált bennem. Egyrészt tudom, hogy zseniális versenyző. Hogy valóságos virtuóz, tényleg elképesztő tudással és tapasztalattal. Aztán tudom azt is, hogy mentálisan nagyon erős. A járvány és a korlátozás őt nem készítette ki, sokan teljesen megborultak, ő nem. De nyilván minden ilyen gondolat ellenére az ember nem mehet biztosra. Viszont! Tavasszal az Európa-bajnokság előtt, amikor már láttam, hogy fáradt, itt fáj, ott fáj, mondtam neki, pedig ilyet sosem szoktam csinálni, hogy nem baj, ha nem sikerül az Eb, mi akkor is nagyon fogjuk szeretni. Így indítottam el az útra. Aztán megnyerte az Európa-bajnokságot. Nem sokkal később volt egy törökországi verseny, azt megelőzően nem tettem semmi erre vonatkozó megjegyzést, nem is nyert. Olimpia előtt tanakodtam, engedjek a babonának és mondjak valami hasonlót, vagy hallgassak. Végül úgy döntöttem, hogy üzenek neki egy kis levélkével, amit becsempészek a bőröndjébe. A gyerekek rajzoltak neki, én meg írtam egy hasonló szöveget, mint az Eb előtt. Vagyis a babona is azt diktálta, hogy nyernie kell…

Hogy érzed? Ő mitől jobb, mint a többiek?

– Ahogy már mondtam, elképesztően jó szakmailag és mentálisan, ráadásul nagyon szorgalmas. Azért az a 15 érem a világversenyekről önmagáért beszélt. Plusz érzelmileg nagyon motivált. Az a híres nyilatkozata, amit még oxigénhiányos állapotban tett és arról szólt, hogy a családja járt a fejében, azt mutatja, hogy elképesztő erővel vértezte fel, hogy vagyunk neki. Én igazából azt csodálom, hogy nem lett előbb olimpiai bajnok. De hála istennek, azért az utolsó versenyén ez is sikerült neki.

Te miért mondtál le a birkózásról?

– Két olimpiai indulásom elúszott, volt két könyökműtétem. Tizenhat évig csináltam, de nem voltam elég kitartó. Nem a magánélet miatt döntöttem így, a gyerekvállalási szándék már később jött, előbb határoztam el, hogy inkább befejezem.

Ahogy említetted, hamarosan költöztök, elkészül a házatok. Lesz benne hely egy harmadik gyermeknek?

– Épp a minap tett egy félmondatos utalást Tomi arra vonatkozóan, hogy „ha majd meglesz a harmadik gyerekünk”, vagyis azt gondolom, hogy ő szeretne és én sem vagyok ellene. Harminchat múltam, elég későn érő típusok vagyunk mindketten, szerintem, ha úgy adódik, lehet róla szó.

És hogy alakul majd az urad jövője? Hiszen az olimpiai aranyéremmel egy időben vissza is vonult.

– Pontos haditerv még nincs, de egész biztos vagyok benne, hogy valamilyen formában a birkózás közelében marad ezután is. Sportszervező diplomája van, de a kisujjában van az egész birkózás, hiszem, hogy valamilyen módon megtalálja majd az illetékesekkel azt a pályát, ami ezen a területen belül a leginkább illik hozzá. Egy biztos, azt a tudást, ami van neki, mindenképpen érdemes hasznosítani.

FIGYELEM! A Nagy Sportágválasztó - A SPORT NAPJAI rendezvénynév VÉDJEGYOLTALOM alatt áll. A rendezvénynév részbeni vagy egészbeni jogosulatlan használója védjegybitorlási vétséget követ el!