•  
  •  

Tóth Krisztina hétszeres Európa-bajnok asztaliteniszező. 2000-től Németországban idegenlégióskodott, majd pályafutása befejezése után is a sportágban maradt. Jelenleg Bajorországban tartományi sportigazgató, ami azt jelenti, hogy a helyi utánpótlásért felel. Sok érdekességet mesélt, többek között azt is, hogy Németországban is van sportágválasztó.

Mi a feladatot a bajor pingpongban? Hogy kell elképzelni a tartományi sportigazgatói munkát?

– Mivel a sportrendszer felépítése nagyon más, mint Magyarországon, ezért a munkám sem hasonlítható a hazai feladatkörökhöz. Röviden úgy tudnám elmagyarázni, hogy évente rendezünk egy tehetségkutató edzőtábort, amely során kiválasztjuk a tehetségeket, de emellett egész évben folyamatosan felügyelem a regionális edzőközpontok munkáját. Nyolc magasabb és nyolc alacsonyabb szintű központ működik jelenleg Bajországban, plusz a müncheni központ, ahol a mindennapokban dolgozom, de gyakran meglátogatom a regionális központokat is.

Ezek a központok tehetséggondozó feladatot látnak el?

– Egyrészt igen, másrészt talán még ennél is nagyobb a szerepük, ugyanis Németországban a hagyományos, magyarhoz hasonlítható klubrendszer nem működik. A nagy klubok csak igazolnak sztárokat és bérelt csarnokban lejátsszák a bajnoki vagy európai kupameccsüket, ezeknél utánpótlásnevelés szinte alig folyik. A kis klubok pedig inkább kis amatőr egyesületek, felnőtt, idősebb játékossal, rendszeres edzés kevés van, heti egy, maximum kettő, a gyerekeknek ezeknél a kluboknál nem adott a fejlődés lehetősége. Vagyis a regionális központok – magyar gondolkodással nézve – a klubok feladatait látják el. A helyzetet bonyolítja, hogy éppen ezért kettős igazolásuk van a versenyzőknek, egy felnőtt és egy utánpótlás igazolás. Most a részletekbe nem mennék bele, a lényeg, hogy az egyéni versenyeztetés országos szinten tartományi kompetencia, az egyéni eredmények alapján a tartományi szövetség kap pénzt az országos szövetségtől, vagyis a tartományi szövetségesnek érdekük megtartani a versenyzőket és saját színekben versenyeztetni.

Valóban más, mint itthon, bár nem kizárt, hogy mi is efelé tartunk. A bajor rendszerben hány utánpótlás asztaliteniszező és hány edző van jelen?

– A müncheni központban 16 gyerek van, rájuk hárman vagyunk főállású edzők, és rajtunk kívül van még egy főállású kollégánk. A 16 edzőközpontba, ahova ugye rendszeresen eljárunk a kollégáimmal, egy-egy vezető dolgozik, és központonként körülbelül 10-12 gyerekkel foglalkozik az az edző. A kisebb központokban előfordul, hogy nincs állandó edzőnk, hanem megbízunk egy szakembert, hogy heti egy-két alkalommal tartson edzést.

Egy gyerek ma Németországban hogyan kezd el pingpongozni?

– Mivel kevés az olyan klub, ahol utánpótlás edzés van, gyakran minket keresnek meg és teszik fel a kérdést, hogy hol tudnának pingpongozni, ami szerintem nem jó, sajnálom, hogy nem szerveződik alulról a klubrendszer és nem megy a híre a kluboknak. De szerencsére nálunk is van sportágválasztó, MünchenerOutdoorfestival néven, amelyre én is szoktam menni, már csak a munkámnál fogva is, és itt a pingpong is bemutatkozik minden évben. Nagyon jó ötletnek tartom ezt a kezdeményezést, így talán előbb jutnak el egy-egy sportág kezdő lépéseihez a gyerekek. Bajorország akkora, mint Magyarország, gyakori, hogy egy-egy tehetség későn kezd el egy sportágat a késői kiválasztás miatt, ezért hasznos a helyi sportágválasztó és a tehetségkutató edzőtáborunk is.

Fotók: bttv.de

FIGYELEM! A Nagy Sportágválasztó - A SPORT NAPJAI rendezvénynév VÉDJEGYOLTALOM alatt áll. A rendezvénynév részbeni vagy egészbeni jogosulatlan használója védjegybitorlási vétséget követ el!