A legtöbb olimpiai aranyéremmel rendelkező magyar kajakos, Kozák Danuta avatott be minket a sportág és az UTE vízitelepének női öltözői titkaiba. Apukaként fontos számomra, hogy segítsek a kislányaim sportágválasztásában, így megkértem Danutát, hogy meséljen nekem kicsit a sportág nehézségeiről és szépségeiről. Arra nem is számítottam, hogy ennyire nyíltan és kötetlenül fog magáról beszélni, ritka alkalom, hiszen ő a legeredményesebb olyan magyar sportoló, aki még nem celebeskedik és tárja nyilvánosság elé a magánügyeit.
Engem teljesen elvarázsolt, mostantól egészen más szemmel tekintek a kajak világára. Az elején gyorsan tisztáztuk a kajak és kenu közötti főbb különbségeket, bevallom őszintén első ránézésre még a hajókat sem tudtam megkülönböztetni, de ha az ember közelebbről megnézi, és tudja, mire kell figyelni, már nevetségesen egyértelmű. A kajakon eleve van kormánylapát, de mentségemre legyen szólva, az a vízben nem látszik. A kajakban van beülő, eleve egy ovális lyuk van a tetején, míg a kenu más kialakítású és nincs benne csak térdeplő.
Danuta meg is jegyezte, hogy szerinte a kenu keményebb sportág, hiszen a térdelés, az egy oldalas evezés és az egyensúly megtartása is nehezebb, – „de a kajakos fiúk biztos nem értenek velem egyet” – mondja viccesen, miközben elárulja, hogy állandó rivalizálás is van a srácok között. Van is alkalom rá, hiszen sokszor egy helyen, sőt néha együtt is eveznek.
Kislányként a nagybátyja vitte le az első kajakedzésre és itt keveredett szegény abba a félreértésbe, hogy a nagybátyja a becenevén szólította és véletlenül Danusa néven regisztrálták, később a versenyengedélye is erre a névre szólt, így nem csak évekig a beceneve jelent meg a sportági dokumentációkban, de még a Wikipédián is ez az egyik első adat róla. – „Nagyon örülnék, ha ezt letörölnék, mert mindenki azt hiszi nevet változtattam, pedig ez csak a gyerekkori becenevem volt.” – meséli Danuta. Édesanyja lengyel származású, ennek tisztelegtek a névadásánál és ezt a hagyományt folytatta ő is Zóra nevű kislánya születésekor.
Apukaként mindig le voltam nyűgözve az édesanyák kitartásán és emberfeletti teljesítményén. Kezdve a terhességgel, a szülésen át, egyenesen a kisbabák neveléséig, ez mind hatalmas erőt kíván. Megváltozik a testük, felborulnak a hormonok, egy komoly súlyt kell cipelniük, a szülés fáradalmai és az utána jövő éjszakázások és 24 órás szolgálat eleve hatalmas fizikai megpróbáltatás.
Hogy fér ez bele egy profi sportoló életébe? – „Azt hiszem nekem még könnyebb is volt. Végig edzettem a terhesség alatt, bár nyilván nem eveztem és nem olyan nagy súlyokkal kondiztam, de néhány hét kivételével folyamatosan tréningeztem magam. Voltak nehezebb pillanatok. A délelőtti rosszullétek nem segítették sem a testi, sem a lelki állapotomat, de azt hiszem jól bírtam. A szülészorvosom még ijesztgetett is, hogy az erős nők nem szülnek gyorsan, de nekem sikerült megcáfolnom.” – avat be várandóssága részleteibe Danuta. Időközben a párja a férje lett, kislányuk édesapja, aki ma már az edzői szerepkörben is mellette áll, így tényleg éjjel-nappal közösen dolgoznak. Egészen különleges életvitel és családmodell az övék, hatalmas erővel, önzetlenséggel, együttműködéssel.
A szülés után nem is olyan sokkal már újra hajóba szállt és önmagát is meglepte, mikor Szegeden megnyerte az „első” kajakversenyét. Igazi profi, a szó szoros értelmében.
A női öltözőbe is sikerült bekukkantanunk, természetesen, amikor üres volt és meg kell állapítani, látszik, hogy ez nagyon más, mint a fiúké. Itt kérem, élére vannak állítva a törülközők, sorban a futócipők és még a piperecuccok is kis kosárkákban lógnak. – „Igazából azért az egy darab hajszárítóért megy a küzdelem, de megoldjuk!” – közli mosolyogva.
A téli időszakban a hideg miatt a kajakosok tanmedencében edzenek, ami gyakorlatilag egy úszómedence, ahol fix ülésekben ülve eveznek. – „Nem ez a kajak szépsége.” – vallja be őszintén. Monoton és nehéz, ha valaki ezt végig csinálja, az megtanulja a kitartást! – „Én inkább a tavaszt és a nyarat szeretem. Szerencsére mikor kezdtem a kajakot, a közös vízitúrák, a szigetkerülések, megszerettették velem a sportágat. Ha a tanmedencével kezdtem volna biztos nem lett volna ekkora a szerelem!” Látva azt a melót, amit egy átlag csütörtök reggel végeztek a férjével, az szinte nekem volt fájdalmas. Erősítő edzés, majd kőkemény időre evezés, mindeközben egy üres fehér falat nézve, csak a lapát által robogó víz morajlásában küzdött önmagával. Azt hiszem nem véletlen az a sok érem, dicsőség, ez a munka, fegyelem és kitartás példaértékű. Látszik, hogy ez az élet sok erőfeszítéssel jár.
Anyaként ajánlanád majd ezt a kislányodnak? Ha mérlegre rakod a sok munkát, izzadságot, szenvedést és örömöt, a versenyszellemet, a vízitúrák emlékeit és a magyar himnusz felemelő hangját a dobogón, akkor megéri mindez? – kérdeztem. – „Már gondolkodtam ezen, de számomra egyértelmű, hogy igen, megéri. Számomra nem kérdés, de anyaként én csak annyit szeretnék, hogy mindenképpen sportoljon. Mindegy majd mit választ, de legyen meg a mozgás és legyen a sport az élete része, hiszen olyan sok örömöt és boldogságot tud adni, amit szeretném, ha ő is meg tudna kapni.” – vallja be őszintén.
Azt hiszem Danuta csodálatos anyuka és remek példakép nem csak a kislányának, de az én és minden apuka kislányának egyaránt!
Tekintsd meg a Danutával készült riportot!
Iratkozz fel Youtube-csatornánkra a további tartalmakért!
Írta: Szilágyi László
