Szekeres Gábor: „A célom az, hogy jól érezzem magam és egészséges legyek, most már úgyis ez az életem.” – 1. rész

  •  
  •  

Fizikai, vagy lelki akadályok emelkednek föléd? Változtatnál az életmódodon, a hozzáállásodon? Megerősítenéd tested és lelked? A kérdések ismerősek, de vajon a megoldás is ilyen kézenfekvő? A legmegfelelőbb helyen vagy, hogy választ kapj minderre és még sok minden másra. Szekeres Gábor kiváló példa mindezek megvalósítására, ismerd meg hát az Ő történetét.

Mindannyian küzdünk a korlátainkkal, legyenek azok fizikai vagy lelki, valós vagy elképzelt korlátok. Egy viszont biztos. Távol tartanak minket céljainktól, vágyainktól, félelmet ébresztenek bennünk és az esetek nagy részében győzedelmeskednek is felettünk.

Legyél Te a kivétel, legyél Te az, aki megszakítja a spirált, aki legyőzi a démonjait!

A Nagy Sportágválasztó szellemisége kiváló alapot biztosít az életmódváltáshoz, a megfelelő sportág kiválasztásához, a mindennapos mozgás kialakításához. Így Szekeres Gábor, a Pluszminuszszáz blog írójának, Spartan Race nagykövetének történetét igazán közel érezzük magunkhoz, hiszen a sport által változtatott az életén, a sport segítette hozzá Őt céljai eléréséhez, ez által indult el az úton. Sőt mi több, talán a legnehezebb utat választva „fut a cél felé”, hiszen a Spartan és OCR versenyek a legjobb állóképességgel, izom – és mentális erővel rendelkezőknek is kihívást jelentenek. Ő ezt a sportágat választotta a fejlődés, az életmódváltás érdekében és nyugodtan mondhatjuk: bejött.

A Nagy Sportágválasztó Őt állítja eléd példaként, meríts motivációt az Ő történetéből, melyet a Vele készült interjún keresztül mutatunk be Neked. És ez még csak az első rész. 🙂

Mi ösztönzött az életmódváltásra, mikor és miért döntöttél így? Hogyan kezdtél bele és hogyan haladsz a megvalósításával?

Sz. G.: „2017 május végén határoztam el, hogy életmódot váltok. Az ötlet már egy hónappal korábban megfogalmazódott bennem, amikor találkoztam Ódor Zoltánnal, az egyik helyi CrossFit terem tulajdonosával. Ő azt mondta, hogy lefogyni könnyű, de nem egyszerű, és természetesen minden segítséget megad ahhoz, hogy elérjem a céljaimat.

Aztán nem is nagyon foglalkoztam a kérdéssel, de ahogy teltek a napok, egyre jobban elkezdett motoszkálni a fejemben, hogy ez így nem lesz jó. Több mint 220 kg voltam ekkor. Vasárnap délután varázsütésszerűen valami átkapcsolódott bennem és elhatároztam, hogy “Na, most elkezdem!” Kitaláltam, hogy létrehozok egy blogot is mellé, ami azt hivatott dokumentálni, hogy honnan indultam és milyen nehézségek árán javítok az életemen. Ennek a blognak Pluszminuszszáz lett a neve, mert nagyjából 100 kg-tól szerettem volna megszabadulni és azért plusz-mínusz, hogy ne határoljam be magam és ne legyen egy végső cél. Ha 110 kg-ot fogyok le az is jó, de ha csak 90-et, azzal is meg leszek elégedve.

Persze ez nem ennyire fekete és fehér, életmódváltásról volt szó, úgyhogy sok apró másik céllal kezdtem. Két nappal később, már az edzőteremben voltam, ahol Bólya Márton fogadott. Elmondtam neki, hogy mit szeretnék és mondta, hogy életem legnagyobb fájába vágom a fejszém, de mindenképpen megéri és az eredmények láttán tudni fogom, hogy jó döntést hoztam. Már aznap meg is kezdtük a munkát és azon a héten a diéta előkészületeit is megkezdtem. Kellett edényeket szereznem, mérleget és alapanyagokat, amikből minden napra főztem magamnak.

Mivel drasztikus váltás volt, ezért nagyon izgalmasnak találtam a sok újdonságot, pont ezért volt talán könnyű a váltás. A cukor elhagyása viselt meg a legjobban, mintha elvonási tüneteim lettek volna. Szörnyű fáradtságok jöttek rám napközben és ingerültebb is voltam a kelleténél. 3-4 hét után ez elmúlt és a szervezetem alkalmazkodott az új helyzethez. A napi rutin hamar beállt és izgatottan vártam az újabb és újabb kihívásokat.

Így 3 év elteltével egy mentálisan teljesen kicserélődött embernek érzem magam, viszont a súlyom még mindig nem érte el az álomhatárt. Sikerült megszabadulnom 60 kg-nyi feleslegtől, majd a fogyás üteme lelassult és egy sérülésnek köszönhetően 20 kg vissza is jött.

Küzdök kitartóan, hogy megtaláljam a lehető legjobb megoldást arra, hogy a maradék 60 kg-ot leküzdjem, de egyáltalán nem sietek sehova. A célom az, hogy jól érezzem magam és egészséges legyek, most már úgyis ez az életem.”

Miért pont a Spartan és OCR versenyeket szemelted ki magadnak? Melyik volt az első versenyed, hány versenyen vettél részt eddig? Mit szeretsz bennük, mit ad Neked ez a fajta verseny?

Sz. G.: „Szépen haladtam a CrossFit edzésekkel, jól ment a fogyás és a diéta. Igyekeztem új kihívásokat keresni és több ismerősöm is részt vett már ilyen versenyeken. Futni nem tudtam, nem bírtam el saját magam, szóval hatalmas motivációs löketet kaptam, amikor elhatároztam, hogy szeretnék megcsinálni egy Spartan versenyt. Nem is nagyon ismertem az OCR világát korábban, hiszen nem nagyon sportoltam azelőtt. Beleástam jobban magam és rájöttem, hogy szinte a lehetetlenre vállalkozom. Mindenesetre ez nem tántorított el a célomtól, tudtam, hogy egy ilyen versenyt mindenképpen meg szeretnék csinálni.

Persze mindenki óva intett, mondták, hogy inkább ne vegyek részt rajta. A sérüléstől és a kudarctól féltettek, akkor még nem tudták, hogy ennél valami sokkal veszélyesebbtől kellett volna. Ez pedig a függőség volt, amit az első versenyemtől kaptam. A motivációm az egekben volt, amikor elindultam a Nagykanizsa Sprinten 2018 áprilisában. Amikor célba értem, akkor és ott el is döntöttem, hogy szeretnék a lehetőségeimhez mérten minél több ilyen versenyen részt venni.

Nem voltak elrugaszkodott terveim, végig szerettem volna menni a pályán és minél több akadályt sikeresen akartam teljesíteni. A legnagyobb kihívás mégis a saját félelmeim és korlátaim leküzdése volt. A versenyek arra jók csak, hogy az egész éves munkát és a kitartó, alázatos küzdelmet leteszteljük. Mindig többet és többet akartam, fittyet hányva arra, hogy 160 kilósan nem feltétlenül a legjobb ötlet terepen kocogni.

Hatalmas boldogsággal töltött el mindegyik rendezvény, hiszen az ottani közösség nagyon hamar befogadott, még annak ellenére is, hogy nem rendelkezem a legsportosabb alkattal. Azok az emberek, akik megpróbálnak egy ilyen akadályfutó versenyt, azok tudják, hogy a hétköznapokon mennyit kell küzdeni ahhoz, hogy egyáltalán a pályára lépjen az ember.

Azóta 10 versenyen indultam, amiből 8-at sikeresen teljesítettem is. A miskolci Spartan Beast versenyt sajnos a cél előtt kellett abbahagynom, mert kifutottam az időből és bezárták a célt. Be kellett ismernem, hogy ahhoz még kevés vagyok, de megtettem 28 km-t az egyik legnehezebb pályán, szóval büszke voltam magamra ígyis. A másik sikertelen versenyem egy Spartan Super volt Nagykanizsán tavaly, amikor sajnos egy részleges bokaszalag szakadás miatt fel kellett adnom a versenyt.”

Hogyan készülsz fel a Spartan versenyekre, mi alapján választasz közülük?

Sz. G.: „Szeretnék minél több versenyen részt venni, igyekszem megszerezni a Trifecta érmet, amihez kell egy Sprint, Super és egy Beast érem egy éven belül. Továbbá eddig voltam kétszer téli versenyen is, ami egy teljesen más kihívás. A jövőben biztosan szeretnék távolabbi országokba is eljutni és megmutatni, hogy mire vagyok képes. Heti 5 CrossFit edzésem van és mellette egy-két kardió edzést is beiktatok, hogy javuljon az állóképességem. Különösebb extra készülés nincsen, egyelőre még nagyon sokat kell fogynom, hogy komolyabban elkezdhessem a futást fejleszteni.”

Folytatás következik! 😉

FIGYELEM! A Nagy Sportágválasztó - A SPORT NAPJAI rendezvénynév VÉDJEGYOLTALOM alatt áll. A rendezvénynév részbeni vagy egészbeni jogosulatlan használója védjegybitorlási vétséget követ el!