Minden túlzás nélkül kijelenthető: az asztaltenisz az egyik legnépszerűbb sportág. Ez az a sport, amelyet gyakorlatilag mindenki kipróbált már, és nagyon könnyű sikerélményt elérni benne.
Április 6-án volt az Asztalitenisz Világnapja. A budapesti központi rendezvényen gyakorlatilag nem találkoztam olyan sportemberrel, akinek ne lett volna jó pingpongos emléke. Pedig ott volt többek között a kajakos Storcz Botond, a vívó Imre Géza, és az ugyancsak vívó, de már MOB-elnök Kulcsár Krisztián is.
Ez a nyitottság, és asztalitenisz iránti rajongás tapasztalható a budapesti világbajnokság szurkolói zónájában is, ahol műsorvezetők, színészek, úszók, birkózók és vízilabdázók is ütőt ragadnak.
Lajtai Kristóf szerint mindez oda vezethető vissza, hogy egy olyan sportágról beszélünk, amelybe mindenki belekóstolt edzőtáborokban, kollégiumokban, iskolában, vagy a téren, a betonasztalokon.
„Mindenki megpróbált legalább egyszer visszaadni egy szervát, és mindenki ’forgózott’ már. Egy olyan sportágról beszélünk, amelynek rendkívül fejlesztő hatása van. Tökéletísíti a koncentrációt, koordinációt. Az asztaliteniszben, főleg a gyerekek, nincsenek kitéve annyira a sérülésveszélynek, mint ahol van testi kontakt. Szóval ez egy gyönyörű játék, amelyet kortól, nemtől függetlenül bárki űzhet.” – mondja a versenyigazgató.
Lajtai Kristóf szavait – látva a szurkolói zónát – maximálisan megtudom erősíteni. Ha valaki megérkezik, gyerekkel, vagy gyerek nélkül, barátnővel, vagy egyedül, előbb-utóbb rabja lesz az asztaliteniszenek…
(Bányász Árpád)
