Kovács Sára 11 éves, negyedik éve hárfázik. A Nagy Hangszerválasztó egyik üde színfoltja volt az amúgy is sokszínű programdömping közepette. Sára örömmel mesélt a saját zenei élményeiről és arról, hogy miért jó muzsikálni, mit ad neki a hárfázás szeretete.
Hogy kezdtél hárfázni? Nem szokványos hangszerválasztás a tiéd.
– Részt vettem egy hangszerbemutatón, ahol nagyon megtetszett a hárfázás. Zeneiskolába járok, a Kodály Zoltán általános iskolába, ott is a zenei osztályba, ahol nem csak hangszeren játszik mindenki, de kórustagok is vagyunk.
Rajtad kívül mások is hárfáznak?
– Igen, nem sokan, csak ketten, de mindenesetre nem vagyok egyedül.
Mi tetszik benne a legjobban?
– Nagyon megnyugtat a hangja, szerintem gyönyörű. Szeretek zenélni, általában heti három-négy alkalommal egy-egy órát gyakorlok.
Itt a Nagy Hangszerválasztón mi a feladatod?
– Azon kívül, hogy zenélek és bemutatom, hogyan kell megszólaltatni a hangszert, szeretnék bátorítani mindenkit arra, hogy bármikor el lehet kezdeni hárfán játszani.
Szeretnél majd felnőtt korodban is zenével foglalkozni?
– Nem tudom még. Elég jó tanuló vagyok, a hárfázás mellett néptáncolni is járok, most, a Nagy Sportágválasztón pedig szétnéztünk a szüleimmel, mert ők azt szeretnék, ha valamit sportolnék is. Egyelőre nem tudom, mire esik majd a választásom, de az biztos, hogy a zene valamilyen formában később is része lesz az életemnek.
