Mindannyian szembesülünk nehézségekkel akár a magánéletünk, akár a munkánk, akár a szabadidőnk eltöltése során. Néha mindezek együtt okozzák a legnagyobb fejtörést, hogy kellő idő jusson mindre és azt lehetőleg minőségien, jól töltsük el. A középutat mindig rettentő nehéz megtalálni, de ha egyszer sikerül, mindezek garantáltan pozitív hatással lesznek egymásra.
Ennek alátámasztására vagy éppen megcáfolására, de mindenesetre a saját tapasztalatok megosztására egy szabadidő sportolót és egy profi sportolót kértünk fel. Rengeteg különbséget fedezhetünk fel e két kategória képviselőjének életvitele között, de mindkettejüknek és „sorstársaiknak” is ugyanazokkal a problémákkal kell megküzdeniük ilyen vagy éppen olyan szinten.
Vargáné H. Gabriella, lelkes Ötpróbázónk mindennapjaiban a munka mellett ugyanolyan fontos szerepe van a sportnak is, de e két tevékenység egészséges egyensúlyát olykor nehéz összeegyeztetni. Azonban Gabit éri annyi öröm a szabadidősport által, hogy megéri felülemelkedni ezen és „dolgozni” ezért a bizonyos középútért.
„A sport az életem része. A napirendem kialakításánál, már eleve ügyelek, hogy lehetőleg minden beleférjen, ami néha nehéz. Reggel nyolc órakor kezdődik a munkaidőm, így 7 óra 10 perckor indulok el dolgozni, futva, így már munkaidő előtt meg is van a reggeli sport. Délután 16:30-ig dolgozom, heti kétszer megyek úszni, a másik két napon pedig jógára. Van, hogy a délutáni sport után még egy-másfél órát dolgoznom kell, de ez nem jelent problémát, mert megéri. Hétvégenként szintén a sport ad keretet a napoknak, egy verseny vagy egy fürdő és uszoda formájában. A sport nagyban segíti a munkámat, az esetlegesen felmerülő problémákat könnyebben tudom megoldani, ha valami bánt kifutom, úszom vagy tekerem magamból. Nagy örömet jelent számomra, hogy a férjem és a lányaim életében is nagy szerepet kap a sport.”
Baji Balázs, Világbajnoki bronzérmes, Európa-bajnoki ezüstérmes gátfutó és szakmáját tekintve pedig állatorvos. Az atlétika, a „sportok királynője”, melyben sport, és egy komoly, hatalmas tudást igénylő munka, melyben „szakmai” sikereit éri el. Hogyan fér meg két ilyen horderejű hivatás egymás mellett? Lehetséges egyáltalán ez?
„Élsportolóként leginkább az edzésről és a regenerációról szólnak a mindennapjaim. Hetente összesen 10-12 edzésen veszek részt, aminek gerincét a hangsúlyos futó – és erőnlétfejlesztő edzések teszik ki, mellette pedig kiegészítésképpen sok gyógytorna, mobilizáció és egyéb mozgásformák is jelen vannak. Jelenleg leginkább sportolóként élem az életem és csak másodállásban foglalkozom az állatorvosi hivatásommal, de igyekszem minél többet jelen lenni a klinikán is. Sok időt és energiát igényel az állatorvosi munka, de rengeteg pozitívuma van. Nem utolsósorban kikapcsol és eltereli a gondolataimat a sportról, ami jól esik időnként.”
Balázs szerint teljes mértékben nem fér meg egymás mellett két komoly karrier, ezért meg kell állapítani egy bizonyos fontossági sorrendet.
„Nálam jelenleg a sport az első és utána következik az állatorvosi karrierem, ennek megfelelően alakítom a dolgaimat és így megférnek egymás mellett, sőt szerintem még ki is egészítik egymást. Nekem nagyon jól esik időnként kiszakadni a sportolói énemből és állatorvosként dolgozni, felfrissít, más feladatok elé állít, és nem utolsósorban nagyon szeretem csinálni.”
Az egészséges egyensúly megtalálása egyenlő az egészséges határok kiaknázásával? Nagyban függ a kettő egymástól.
„Eleinte nehéz volt megtalálni a helyes mértéket a sport és a munka között. Szerettem volna mindenhol a maximumot nyújtani és a lehető legtöbbet jelen lenni, majd idővel szépen kitapasztaltam, hogy hol vannak a határaim és annak megfelelően kialakítottam azt az egyensúlyt, ami a legjobban működik. Fontos a tervezés, általában két hétre előre tudom a pontos napirendemet, amiben kevés az üresjárat.”
