Vajon milyen érzés lehet egy olyan eseményen végigtekinteni, amely egy kis, céges családi napnak indult, most pedig több mint 25 ezer embert vonz? Mit érez az, aki az egésznek az egyik elindítója, a mai napig a mozgatórugója és aki családjával együtt végigkövette az évek alatt bekövetkezett hatalmas változást? A Nagy Sportágválasztó ügyvezetőjével, Szemán Róberttel beszélgettünk.
A Nagy Sportágválasztó a Merkapt céges rendezvényeként indult, most pedig több mint huszonötezren látogatnak ki a sportközpontba, az ember csak tátja a száját azt látva, hogy a gyerekek milyen önfeledten sportolnak, rohangálnak egyik sportágtól a másikra. Egy ilyen nagyszabású és nemes rendezvény mögött állni óriási dolog, gondolom, számodra is felemelő a látvány és a Nagy Sportágválasztó szép ívű növekedése.
– Több szerepkörömben is azt mondhatom, hogy igen. Egyrészt apaként is átlátom a rendezvény jelentőségét. Négy gyermekem van, ők itt nőttek fel, minden évben jöttek, és velük együtt nőtt a Nagy Sportágválasztó. Szerettek jönni, a két kicsi tényleg elválaszthatatlan ettől az eseménytől. És persze van rálátásom vezetőként is. Az, hogy megint több mint száz sportág bemutatkozott nálunk a több mint húsz hangszer mellett, szerintem nagyon nagy dolog.
Ha jól tudom, ezt a rendkívül sok szervezést igénylő munkát egy elég kicsi stábbal csináljátok.
– Az irodában öt-hat ember dolgozik, ők foglalkoznak az Ötpróba ügyeivel, ők szervezik a Vizes Gálát, vagyis sok feladatuk van, de a Nagy Sportágválasztót megelőző időben és közben természetesen ez a munkájuk van fókuszban. Rajtuk kívül körülbelül 50-70 önkéntes segít be, plusz ugyanennyi közösségi munkát végző diák, de az ő jelenlétük mindig bizonytalan. Ezenkívül a sportágakat is átlagosan 2-10 fő segíti a standokon, vagyis, ha átlagosan négy embert számolok, akkor az 100 sportág esetében 400 ember. Ennyi segítő jut a két nap alatt a több mint 25 ezer emberre. Óriási munka minden évben, de megéri.
Aki szereti a sportot és szereti a gyerekeket, aki visszasírja a régi időket, amikor még nem a telefonnyomkodás volt a fiatalok fő tevékenysége, hanem a mozgás és a játék, az itt feltöltődhet, mert a Nagy Sportágválasztón pont ez valósul meg. Számodra mi a rendezvény fő üzenete?
– A mozgás öröme és a szabadság. A gyerekek még terveznek hosszútávra, de a pillanatban, amit a Nagy Sportágválasztó ad nekik, jól érzik magukat. Nekünk az a célunk, hogy a gyerekek ezt az örömöt átélhessék. Mert akkor visszajönnek, újra át akarják élni ezt a felszabadult érzést, keresni fogják a lehetőséget, hogy megint sportolhassanak, és innentől kezdve nyert ügyünk van.
A Nagy Sportágválasztó egyre többekhez szól, főleg, amióta csatlakozott hozzá a Nagy Hangszerválasztó és a Nagy Életmódválasztó. Előbbi ugye a hangszerek bemutatását szolgálja a gyerekek, de akár a felnőttek számára is, utóbbi pedig 12 általatok kiválasztott túlsúlyos embert kísér el az életmódváltás útján, az egész programot, szakemberekkel kiegészülve ti biztosítjátok. Van még újabb tervetek, amikkel bővítitek a palettát?
– Most nincs ilyen irányú tervünk, hanem inkább a meglévőket szeretnénk tökéletesíteni. A Nagy Hangszerválasztó, mivel nem értünk hozzá mi, sportosok, azóta szárnyal, amióta Puporka Jenő átvette az irányítást. És a Nagy Életmódválasztóra is igaz, hogy még csak most tanuljuk, szeretnénk minél hatékonyabbak lenni abban is.
És a Nagy Sportágválasztó miként lehetne még jobb?
– Egyrészt még több olimpiai sportágat szeretnénk a vendégek között tudni. Másrészt abban sosem lehet elég jó az ember, hogy ki tudja szolgálni a vendégeket, már ami a sportági standokat illeti. Szeretnénk, ha mindenhol kellő létszámú edző várná a gyerekeket. Mi azt szoktuk egyébként javasolni, hogy tartsanak bemutató edzést már olyan gyerekekkel, akik űzik az adott sportágat, hiszen az mutatja meg a legjobban, hogy mire lehet számítani és hova lehet eljutni abban a sportágban.
És ami az infrastruktúrát illeti? A vizes sportágakhoz épült egy kis tó, amely lehetővé teszi, hogy legalább egy kis ízelítőt kaphassanak a résztvevők, de gondolom, ezen a téren is vannak tervek.
– Igen, régóta megvan az igény arra, hogy egy mobilmedence segítse a munkánkat, de nagyon drága lenne. Ezért a Kolonics György Alapítvánnyal kitaláltuk, hogy közösen használnánk a medencét. Májustól szeptemberig nálunk lenne felállítva a Merkapt Sportközpontban, így a májusi és a szeptemberi Nagy Sportágválasztón is tudnánk használni. Míg az év többi részében olyan kis településeken lenne felállítva, amelyeken nincs medence, de lenne igény úszásoktatásra. Önkormányzatok pályázhatnának úgy, hogy az üzemeltetési költségre is kapnának támogatást. Ez egyelőre még csak terv, de nagyon fontos lenne a megvalósítás, így sokkal hitelesebben tudnánk bemutatni a vizes sportágakat, az úszást, vízilabdát és a többieket.
Mindkét nap reggeltől estig kint voltál a Nagy Sportágválasztón, de nem csak a sportos standoknál bukkantál fel, hanem a Nagy Hangszerválasztón, a hárfás standnál, kétszer is. Újkeletű ez a vonzódás?
– Itt a Nagy Hangszerválasztón ismertem meg a hárfát, pontosabban itt próbáltam ki először. Mindig nagyon szerettem, egy csodaszép, ősi hangszer, amelynek a hangja nagyon megnyugtató. Aztán ha már adódott lehetőség, tettem vele egy próbát. Nyilván én nem tudom úgy megszólaltatni, mint a profik, de nem is ez volt a cél. Hanem éppen az a gyermeki kíváncsiság, mint a hozzánk érkező vendégeknél.
