Testük miatt szégyenkező és begubózó kamaszok, a kalóriákat mániákusan számoló tízéves kislányok, a bátyjuk fehérjeturmixára vadászó kisfiúk… Mindegyik a testképzavar jele lehet, ami boldogtalanná teheti a gyerekeket. A csemete boldogtalansága pedig a szülőnek még jobban fáj: mit tehetünk, hogy a gyerek ne szenvedjen, és egészséges legyen a teste mellett az önbecsülése is?
Mi a testképzavar?
A testkép a gyerek testéhez való viszonyulása, amire a személyes tapasztalatok mellett óriási hatással vannak az emberi kapcsolatok (pl. a család és az iskolatársak) és a kulturális környezet is – legfőképpen a mindenütt jelen lévő média. Konkrét testképzavarról akkor beszélhetünk, ha ez a viszonyulás erőteljesen negatív, és a gyerek valóságtól elrugaszkodott, saját testével kapcsolatos ítéletei kísérik.
A testképzavar az evészavarok előszobája. Ezek előfordulása és típusa évről évre gyarapszik, de a leggyakoribb továbbra is az anorexia nervosa (kóros soványság), a bulimia nervosa (túlevési rohamokkal és önhánytatással járó kóros falánkság), a falási zavar (súlycsökkentő manipulációk nélkül, angolul binge eating disorder), az orthorexia nervosa (túlzott törekvés az egészséges táplálkozásra) és az izomdiszmorfia (testépítés-függőség).
Árulkodó jelek
Természetesen kulcsfontosságú, hogy a szülő szemmel tartsa utódja viselkedését – mégsem jó ötlet, ha ő maga próbálja diagnosztizálni a testkép- vagy evészavart. Sokszor ugyanis a szülő ítélete nem teljesen reális: gondoljunk csak azokra az anyukákra, akik túletetik csemetéjüket, mert normál testalkat esetén is soványnak látják őt. De persze az sem szerencsés, ha a szülő a saját testképzavarát termeli újra a gyerek lelkében, és egy szépen kifejlődött soványságkultuszt örökít akaratlanul is a csemetére.
Mindenképpen aggodalomra ad okot, ha a gyerek gyakran pocskondiázza magát a teste miatt, netán szégyelli a fizikumát, vagy egyenesen undorodik tőle, ami erősen rányomja az általános hangulatára is a bélyegét. Ugyanígy nem jó jel, ha egyre fanatikusabban sportol vagy diétázik. A drasztikus súlyvesztés és hízás ugyanígy nem túl biztató, ahogyan a közös étkezések feltűnő kerülése vagy a zugevés sem. Ha a szülő biztosra szeretne menni, és valóban működőképes megoldásokat keres, akkor a legjobb szakértőhöz fordulni, hiszen a testkép- és evészavarok objektíven diagnosztizálható betegségek.
Mi okozza a gyerekkori testképzavart?
A testképzavar kialakulásáért sok tényező tehető felelőssé, amelyek többnyire kéz a kézben járnak. A teljesség igénye nélkül:
- A média és a reklámipar a futószalagon adagolt, retusált és filterezett fotókkal, amelyek miatt gyerekek sokasága kezd elérhetetlen alakért küzdeni. Ez olyannyira igaz, hogy kutatások szerint azok a gyerekek, akik sokat tévéznek, gyakran lapozgatnak magazinokat, és még többet interneteznek, elégedetlenebbek a testükkel, mint a többiek.
- A tökéletes és az emberi anatómiával homlokegyenest ellenkező alakú babák: a klasszikus Barbie például tipikusan ilyen a valószínűtlenül karcsú derekával.
- Azok a rajzfilmek és más mesék, amelyek a szép és többnyire karcsú szereplőket láttatják csak jónak, és fittyet hánynak a való életben jelen lévő sokszínűségére. Pont arra, ami a világot és az embereket érdekessé teszi.
- A család étkezési és sportolási szokásai, hiszen a zsenge korúak sokáig tényleg tükörként másolják, amit otthon látnak. De a gyerek felé irányuló, testet kritizáló, bántó megjegyzések is örökké sajgó tüskeként hathatnak a csemetére. Szintén rossz minta, ha Anya vagy Apa önmagát ostorozza a testi adottságai miatt, netán ő maga küzd testkép- vagy evészavarral.
Mi lehet a megoldás?
- Mindenképpen segíthet, ha megmutatjuk a gyereknek az emberi test változatosságát, amit a média nem feltétlenül tükröz, viszont megvan a maga szépsége. Nagy meglepetés érheti a gyereket akkor is, ha leleplezünk pár retusálási és filterezési trükköt.
- Életszagúbb mesékkel és az emberi test valóságos arányait tükröző babákkal szintén sokat tehetünk az ügy érdekében.
- De a legjobb, ha példaképekké válunk a gyerek szemében az egészséges életmódot illetően, és például rendszeres családi programmá tesszük a közös sportolást. Az sem feltétlenül gond, ha mi magunk is küzdünk a gyerekéhez hasonló problémákkal: a lényeg, hogy tegyünk ellene, és a gyerek ennek legyen tudatában. Jobb híján pedig még mindig választhatunk olyan példaképeket együtt, akiket tényleg érdemes követni – a saját magunk számára is.
