Az újdonsült olimpiai bronzérmes, Tóth Krisztián is eljön a Nagy Sportágválasztóra, rajta kívül a cselgáncsosokat Karakas Hedvig képviseli majd. A szövetség illetékesei válaszoltak azokra a kérdésekre, amelyek így, a sportágválasztás kapcsán a cselgáncs esetében is fontosak lehetnek. Nézzük, mikor és kinek érdemes belevágnia a judóba.
A judo, magyar nevén cselgáncs, a japánok nemzeti sportága, mely küzdősportként és harcművészetként is űzhető. Ez a kettősség abban rejlik, hogy amellett, hogy versenyrendszer szintű sportág, melyben eszköz nélkül, puszta kézzel küzdenek egymással a sportolók, egy olyan filozofikus háttérrel rendelkező harci rendszer, melynek filozófiáját egyfajta életmódként fogják fel a sportolók.
„Mindenhol fehér ruhás ninják voltak. Úgy éreztem magam az első judo edzésemen, mint Bruce Lee, mikor Chuck Norissal harcol, pedig nagyon sokáig még judo ruhám sem volt, csak egy mackóban edzettem.” – meséli első élményét szeretett és tisztelt sportágáról Ungvári Miklós, olimpiai ezüstérmes judosunk.
Tóth Krisztián bronzérme az első magyar érem a nápolyi Nyári Universiadén. A Testnevelési Egyetem 25 éves versenyzője az első mérkőzésén kikapott, de aztán a bronzmeccsig küzdötte magát, ahol a török Sismanlar Mert ellen lépett küzdőtérre, és végül ipponnal győzött.
A judo (kiejtése: dzsúdó; másik elterjedt magyar nevén cselgáncs) önvédelmi jellegű küzdősport. A gyerekek 10 éves kortól indulhatnak versenyen, 2 perces küzdelmi idővel, visszamérkőzéses rendszerben. Csak dobásokat és leszorításokat végezhetnek.