A judo, magyar nevén cselgáncs, a japánok nemzeti sportága, mely küzdősportként és harcművészetként is űzhető. Ez a kettősség abban rejlik, hogy amellett, hogy versenyrendszer szintű sportág, melyben eszköz nélkül, puszta kézzel küzdenek egymással a sportolók, egy olyan filozofikus háttérrel rendelkező harci rendszer, melynek filozófiáját egyfajta életmódként fogják fel a sportolók.
Sajnos a kialakult helyzet miatt idén májusban nem tudjuk megrendezni a Budapesti Nagy Sportágválasztót, ezért új sorozatunkban olyan sportágakat mutatunk be, amelyeket otthon is ki lehet próbálni, és amelyek alapjait folyamatos gyakorlással akár el is lehet sajátítani.
„Mindenhol fehér ruhás ninják voltak. Úgy éreztem magam az első judo edzésemen, mint Bruce Lee, mikor Chuck Norissal harcol, pedig nagyon sokáig még judo ruhám sem volt, csak egy mackóban edzettem.” – meséli első élményét szeretett és tisztelt sportágáról Ungvári Miklós, olimpiai ezüstérmes judosunk.
Sportágról sportágra, sportolóról sportolóra, küzdősport után küzdősport, lány után lány. Ugye nagyjából összeraktad, hogy mi következik? Az első két szókapcsolat könnyű, hisz erről szól a sportágválasztós rovatunk, a másik kettő már vethet fel kérdéseket. Mit és ki?
Ha valakit érdekelnek a küzdősportok, de a bőség zavara miatt nem tud dönteni, melyiket válassza, akkor érdemes belekóstolnia a ju-jitsuba – ahogyan ezt sokan megtették az őszi Sportágválasztón is. Ez a mozgásforma ugyanis több harcművészet technikáit ötvözi, a taktikus önvédelem érdekében. A sportággal kapcsolatos kérdéseinkre Maracskó Nóra edző válaszolt, aki a WJJF Magyarország SE tagjaként több mint 20 éve foglalkozik
A judo (kiejtése: dzsúdó; másik elterjedt magyar nevén cselgáncs) önvédelmi jellegű küzdősport. A gyerekek 10 éves kortól indulhatnak versenyen, 2 perces küzdelmi idővel, visszamérkőzéses rendszerben. Csak dobásokat és leszorításokat végezhetnek.