Címke: küzdősport

Korábban többször is írtunk már a küzdősportokról,és azok különböző ágazatairól. Ezúttal egy olyan karate változatot mutatunk be, mely ötvözi a kung-fu, a ju-jitsu, a thai-boksz, a judo és a karate technikáit is. A kempo harcművészet és küzdősport is egyben, mely az önvédelemre helyezi a hangsúlyt.

Világszerte rendkívül népszerű, ezrek által látogatott, milliók által követett, amikor a tatamin, a ketrecben, a ringben férfiak esnek egymásnak, szigorúan sport jelleggel, a győzelemért. Vajon manapság elfogadott és természetes az is, amikor a nők is bátran vetik bele magukat a küzdelembe és jeleskednek abban?

A küzdősport és a harcművészet szavakat általában ugyanabban a jelentésben használják, de valójában két külön irányvonalról van szó. Léteznek olyan sportágak, melyekben mindkét irányzat megtalálható, de általánosságban nem összemosható a két fogalom. Ahhoz, hogy megértsük a különbséget, tisztázni kell az alapfogalmakat.

Egy sportág mely ötvözi az ismert küzdősportok jellegzetességeit, önvédelemre és önfegyelemre tanít, edzi a testet és a lelket, segít elsajátítani a becsület és a tisztesség fogalmát, és nem utolsósorban folyamatosan fejlődik, minél előbbre törve így a harcművészetek világában. Íme, a kempo.

A taekwondo több mint 2000 éves múltra visszatekintő koreai eredetű harcművészet, mely napjainkra az egyik legismertebb és legnépszerűbb modern, amatőr, olimpiai küzdősporttá fejlődött, és amely őrzi a harcművészetek legnemesebb hagyományait, a harci tudományok szellemét, és gondoskodik ezek életben tartásáról.

A judo, magyar nevén cselgáncs, a japánok nemzeti sportága, mely küzdősportként és harcművészetként is űzhető. Ez a kettősség abban rejlik, hogy amellett, hogy versenyrendszer szintű sportág, melyben eszköz nélkül, puszta kézzel küzdenek egymással a sportolók, egy olyan filozofikus háttérrel rendelkező harci rendszer, melynek filozófiáját egyfajta életmódként fogják fel a sportolók.

Sportágismertető cikkeink legújabbika a sumo, mely egy japán eredetű küzdősport. Számos hagyománnyal, rituáléval rendelkezik, melyeket a mai napig tiszteletben tartanak és alkalmaznak.

Ökölvívás, karate, kick-box, ju jitsu és még sokan mások. Közös bennük, hogy mind harcművészetek és mind férfiak, mind nők űzhetik. Ebben eddig semmi meglepő nincs, az utóbbi is már-már elfogadott tény… vagy csak annak kellene lennie? A közvélemény vajon megbarátkozott már azzal, hogy nők is ugyanúgy nekiveselkednek egymásnak a szőnyegen vagy a kötelek közt?