November végén az amerikai Houstonban rendezték meg az asztalitenisz-világbajnokságot, amelyen az eredmények tekintetében is volt néhány meglepetés, de a legnagyobb szenzációt egy újszerű ütő jelentette. A fiatal svéd Truls Möregårdh hatszögletű ütőjére mindenki felkapta a fejét.
Vajon mennyire hatékony a sportágválasztó? Mennyire tudunk tényleg a gyerekek és a szülők segítségére lenni? Szerintünk nagyon, de most hallgassuk meg azt, aki tényleg a sportágválasztón döntött az asztalitenisz mellett és immár kilenc éve nem is tágít a pingpongasztal mellől.
Tóth Krisztina hétszeres Európa-bajnok asztaliteniszező. 2000-től Németországban idegenlégióskodott, majd pályafutása befejezése után is a sportágban maradt. Jelenleg Bajorországban tartományi sportigazgató, ami azt jelenti, hogy a helyi utánpótlásért felel. Sok érdekességet mesélt, többek között azt is, hogy Németországban is van sportágválasztó.
Kézenfekvő lenne, hogy egy asztaliteniszező édesapa gyerekei maguk is pingpongosok lesznek, de a képlet nem ilyen egyszerű. Fazekas Péter, aki egykor válogatott játékos volt és most a szövetség sportigazgatója, szándékosan nem terelte ilyen irányba a gyerekeit. Aztán az egyikük mégis a pingpong mellett kötött ki.
Valószínűleg ez az egyik olyan sportág, amit már szinte mindenki kipróbált valamilyen formában, akár a strandon, játszótéren, táborban, vagy egy edzőtábor alkalmával kikapcsolódásképpen a csapattársakkal. Sokan azonban nem csak szabadidejükben, hanem versenyszerűen űzik ezt a sportágat, amit a köznyelvben csak pingpongnak neveznek.
A nemzetközi asztaliteniszre a magyarok mindig is nagy hatással voltak. Elég Barna Viktorra, a Jónyer, Klampár, Gergely aranycsapatra, vagy sportvezetői vonalon Faragó Juditra gondolunk.
Nagy múltra visszatekintő, játékos, változatos és élvezetes labdasportág. A mérkőzések három vagy négy nyert játszmáig tartanak, a kiírástól függően. Egy játszma az egyik fél által elért 11 pontig tart, és kettővel kell nyerni. A játékosok két labdamenetenként váltják az adogatást egymás között.