
A koronavírus terjedése és annak megállítása érdekében hozott kormányzati intézkedések, miszerint minden, 500 főnél nagyobb kültéri rendezvény megtartása nem engedélyezett, érinti a Budapesti Nagy Sportágválasztó május 22-23-ra meghirdetett rendezvényét is.
A közoktatásban is nagy változásokat hozott a koronavírus terjedése. A diákok határozatlan ideig nem látogathatják az oktatási intézményeket, így minden iskolának át kellett állnia távoktatásra. A távoktatásból nem hiányozhat a testnevelés óra sem, de ennek elsajátításához élsportolóink is segítséget adhatnak.
Egész Európában, így hazánkban is tombol a koronavírus-járvány, amely megfékezésére a kormányok egyre szigorúbb intézkedéseket vezetnek be. Sorra zárnak be az üzletek, nincs tanítás, és a sportesemények is elmaradnak a következő időszakban – a szabadidő hasznos eltöltésének lehetőségei tehát igencsak korlátozottak, főleg a családok számára. Az alábbi cikkünkben összegyűjtöttünk öt hasznos tanácsot, amelyek segítségével könnyebben átvészelhetjük gyerekekkel is az előttünk
Természet, jó levegő, testmozgás, teljes szellemi kikapcsolódás. Kell ennél több a szabadidő kihasználásakor? A válasz egyértelmű: nem. Ezért szeretnénk felhívni a figyelmed, egy bármely életkorban felfedezhető vízi sportra, az evezésre. Fedezd fel Te is az evezés élményét!
„Mi a különbség az én köntösöm és a tiéd között?” – kérdeztem provokatívan Ungvári Miklós judobajnokot a róla elnevezett ceglédi judoközpont tatamiján térdelve. „Nagyon nagy különbségek vannak!” – válaszolta kis megdöbbenéssel az arcán, ahogy végigmérte a fürdőköpenybe csomagolt apukatestemet.
„A profi sportolónak a profi sport kell legyen az első!” – meséli Szuper Levente jégkorongozó kapus, aki 17 évesen Kanadában játszott. A Nagy Sportágválasztó kisfilmjében öltözői titkairól, sportágválasztásáról, családjáról és természetesen a jégkorongról kérdeztük.
„Mi a francot csinálsz?” – üvöltött be apám az asztalhoz a pinpongcsarnok másik végéből, mert az edzőim annál közelebb nem engedték. Persze a hangja így is eljutott hozzám. Még évekig játszottam versenyszerűen, de talán ott dőlt el, hogy amint tehetem, befejezem. Közel húsz évvel később kezdtem sportolni újra. Már nem szülői utasításra, hanem a saját démonjaim miatt. Nem volt könnyű
„Mi a jó a tanmedencében?” – kérdeztem Kozák Danutát, mikor beültem mögé a kajakba az UTE vízitelepén. „Semmi.” – válaszolta mosolyogva, de láttam a szemében a tüzet és a kitartást.
Egy kínai férfi 31 mérföldet, azaz 50 kilométert futott a nappalijában, miután elzárva éli mindennapjait a koronavírus kitörése óta.
Magas, balkezes, egyke fiúként örömmel csöppentem bele egy csapat sportágba. Ráadásul egészen kiskoromtól kezdve imádtam a vizet, még akkor sem ijedtem meg, amikor a kis-Dunába pottyantam óvodás koromban egy stégről, csak anyukám kapott frászt, mert nem nagyon tudott úszni. Viszont ott, akkor elhatározta, hogy minél hamarabb beírat engem úszótanfolyamra.